A biztonsági adatlapok kezelésének jogi alapjai

Az átadás-átvétel követelményeit a REACH szabályozza. Csak veszélyes anyagokra és veszlélyes keverékekre kötelezettség ez. Bizonyos nem veszéyes keverékek esetén, melyek adott (0,1 vagy 1%) felett tartalmaznak bizonyos veszélyes komponenseket az az előírás, hogy ha a vevő kér, akkor adatlapot kell neki adni. Ezt a címkén kell megfelelő szöveggel jelezni. Sem árucikkekre, sem egyéb nem veszélyes keverékekre nem kell adatlapot átadni.

A gyakorlatban három olyan szerepkör van, akiknek adatlapot kell készíteni:

  • a veszélyes anyagok gyártói, akik azt továbbadják egy másik cégnek. Ettől a ponttól indul útjára a felhasználói láncon az erre a veszélyes anyagra vonatkozó adatlap. Az készíti, aki a legtöbbet tudja a veszélyes anyagról. Ha készült és már regisztrált az illető gyártó, akkor a forgatóköynvet és a regisztrációs számot is át ill. meg kell, hogy adja.
  • a veszélyes keverékek gyártói, akik a hozzájuk beérkező veszélyes anyagkomponensek, keverékek adatlapjai alapján, az összemérés ismeretében osztályozzák az elkészült keveréküket. Ha veszélyes, akkor a bejövő adatlapok alapján elkészítik az új, keverék adatlapot és azt átadják a vevőiknek.
  • a veszélyes anyagot vagy keveréket importáló és (tovább)forgalmazó, aki azt továbbadja a vevőinek. Az ő felelőssége, hogy az osztályozást ellenőrizze, vagy elkészítse, ha hiányzik és ha veszélyes a termék, akkor adatlapot készítsen és adjon mellé.

A többi szereplő vagy változatlan összetételben adja tovább a veszélyes terméket, pl. az áttöltő. Ekkor átveheti a beérkező adatlapot és osztályba sorolást, de ez az ő felelőssége. A másik típus az un végfelhasználó (aki a veszélyes

Az adatlapoknak nincs időbeli lejárata. Van egy dátum, 2012. december 1. Az ezt követően készülő adatlapok esetén a 453/2010/EK rendeletet kell kötelezően alkalmazni, de nem kell a már kiküldött összes adatlapot visszahívni és kicserélni. Ez leginkább csak keverékekre vonatkozik, hiszen anyagok esetén az ezt követő gyártátéselek már az új, CLP címkét kell, hogy kapják és ahhoz át kell írni az adatlap 2. szakaszát. De ha keverékből jön folyamatosan a veszélyes termék és kaptunk 2012 előtt adatlapot, azt használhatjuk addig, amíg pl. a REACH-ben előírt aktualizálási kötelezettségek miatt a szállító azt meg nem újítja és el nem küldi nekünk.

Alapelv, hogy adatlapok esetén mindig minden felelősség a szállítóé. Nem kell kérni, könyörögni, honlapokon keresgélni aktualizált, új, vagy magyar nyelvű adatlapokért. Más kérdés, hogy az ÁNTSZ ellenőrök ezt nem így gondolják...

Az adatlapok formai követelményei

Ezeket a 453/2010/EK adatlap rendelet részletesen tartalmazza. Jelentősen kibővültek és nyilvánvalóan könnyen és hatásosan ellenőrizhetőek. Náhány szokásos hiba:

  • -a SZAKASZ betoldás kell a számok és a - kötelezően azonosan írandó - szakasznevek közé
  • minden, a B függelékben szereplő alpontnak szerepelnie kell, pontosan azonos szöveggel és nem lehet vonalat húzni, ha nem akarunk róla semmit sem mondani. Meg kell adni, hogy miért nem, pl. nincs adat, nem releváns, nem vonatkozik, vagy hasonlókat.
  • Az alpontokon kívül a rendelet rengeteg al-alpontot tartalmlaz, sok sok "kell" követelménnyel: tehát pl. hogy meg kell mondani, hogy fel kell-e kérni szakértőt. Hiába van felszólító mód a rendeletben, nem kell ezekre "válaszolni", tehát, hogy nem javasoljuk szakértő felkérését, vagy hogy nem kell felkérni. A sok javasolt "kell" közül azzal foglalkozzunk, melyre érdemben "válaszolni" akarunk, amit fontosnak tartunk.
  • Van azonban néhány ilyen "kell", amit nem hagyhatunk el, annak ellenére, hogy nincs rá külön alpont. Ilyen a készítés és az átdolgozás dátuma, a verziószám, a rövidítések feloldása, ha máshol nem szrepel a 18. szakaszban és ugyanitt annak megadása, hogy miként jeleztük a változásokat, vagy azok tételes felsorolása. Ne kelljen a fogadónak megint csak bogarásznia, hogy mi változott az előző verzióhoz képest. Nyilván itt is csak a jelentős, az egészség, biztonság és környezet szempontjából lényeges változásokat kell jelezni, nem a sajtóhibákat, melyeket javítottunk.
  • Figyeljünk a nevek (termék és cég), az osztályba sorolás, az azt alátámasztó adatok, a címkeelemek összhangjára az adatlapban, a címkén, az (elő)regisztrációban, az engedélyokiratainkban, a CLP bejelentésben. Nincs annál nagyobb baki, ha más név van a címkén és más az adatlapon, az osztályzás eltérést már nem is említve.